„...MÉG ÉVEKKEL EZELÖTT SZAPPANSZERELEME ESTEM... EGYSZERÜEN  CSAK MAGÁVAL RAGADOTT.. NEM HISZEM HOGY EBBÖL AZ ÁLLAPOTBOL VALAHA IS SZABADULNI FOGOK...DE MEG KELL, HOGY  VALLJAN, EGYÁLTALÁN NEM IS BÁNOM …”

Egyre többször felfigyeltünk arra, hogy egészséges étkezéssel több az energiánk, fittebbek vagyunk, jobban alszunk, hiányzott a mama paradicsomja a kertből, az a szaftos eper, a szeder, a barack, a sok otthoni savanyú uborka..

Így hát édesanyám kertje egyre gyarapodott, jártunk a palántákért a piacra, egyre több kiscsirke, kiskacsa jött velünk haza, mára az Öcsémék több, mint 50 jószágot tartanak otthon….

Mindeközben jött a hatalmas felismerés – Szomszédasszonyuk nagy sietség közepdte megjelent a nappaliban egy délután és megosztotta velünk a fontos , számára és számunkra is új információt – bőrünkön keresztül 5-ször annyi méreganyag szívódik fel, mint a bevitt táplálék útján. Új kihívások születtek aznap délután.

Serényen bújtuk a netet, bojkottáltuk a tusfürdőket, deókat, samponokat. Becsület szavunkra fogadtuk, nem mérgezzük a bőrünket tovább, majd mi megmutatjuk, lehet ezt másképp is.

Egyre csak készítettük a megszerzett receptek alapján a szappanokat, hiszen nem lehet az olyan bonyolult, a recept is csak öt sor, a piskóta recept háromszor ilyen hosszú, nem történhet itt semmi baj. Nagyon szép színesek voltak, de legfőképp vállalhatatlanok. Kezdtük a pénztárcánkon is érezni, hogy elég drága mulatság kísérletezni a jó minőségű, drága alapanyagokkal, mindenféle eredmény nélkül.

Így jutottam el a szappaniskolába, ahol hétről hétre egyre csak érdekesebb új és izgalmas dolgokat láttam, hallottam, tanultam. Megértettem a vegyi folyamatok, reakciók összefüggéseit, megtanultam különbséget tenni jó és rossz minőségű alapanyag között és főleg saját szememmel láttam a hatásuk közötti különbségeket. Otthon végig teszteltem az egész tananyagot, jegyzetelten, elemeztem a recepteket… az egész lakás tiszta szappan volt már. Közben rájöttem, nem vagyok a fanatizmusommal egyedül, nagyon sok „szappanbarátom” lett mára, akikkel megoszthatom élményeimet és ők viszont a mindennapi munkáinkról, tapasztalatainkról, közösen fejlesztjük egymást. Kialakultak az alapanyag beszerző helyeim, a receptjeim több év után fixálódtak, a saját szememmel bizonyosodtam meg róla, igen ez működik, úgy, ahogyan szeretném.

Kinőttem a konyhát, átköltöztem az akkorra már hivatalosan engedélyeztetett műhelyembe - A SAJÁT MŰHELYEMBE - saját öntőformával, pecséttel, megtervezett munkafolyamattal, receptekkel. Csodálatos érzés volt. A Férjem mindvégig ott volt mellettem, biztatott, segített, amikor megakadtam, együtt kutattuk a jogszabályokat, végiggondoltuk a helyes gyártási gyakorlatot, nem hagyta, hogy feladjam, mikor nehéz volt és kilátástalan, hogy az én hobbimból egyszer kereskedelmi forgalomba hozható termék lesz. Örülök, hogy erre sodort az élet, boldogabb lettem tőle.